Ugrs a tartalomhoz

 

Közös figyelem, atipikus anyai viselkedés és kötődés

  • Metaadatok
Tartalom: http://real.mtak.hu/52251/
Archvum: MTA Knyvtr
Gyjtemny: Status = Published



Type = Article
Cm:
Közös figyelem, atipikus anyai viselkedés és kötődés
Ltrehoz:
Tóth, Ildikó
Füleki, Alexandra
Szerafin, Ágnes Kata
Lakatos, Krisztina
Gervai, Judit
Kiad:
Akadémiai Kiadó
Dtum:
2017
Tma:
BF Psychology / lélektan
BF02 Developmental psychology / fejlődéslélektan
BF05 Child psychology / gyermeklélektan
Tartalmi lers:
Háttér és célok
A közös figyelem képességének jellemzően 9 hónapos kori megjelenését követően a csecsemő triádikus (felnőtt—csecsemő—tárgy) interakciók során oszthatja meg a tárgyakkal, eseményekkel kapcsolatos élményeit egy másik személlyel. E képesség fejlődési ütemében megfigyelhető egyéni változatosságot a csecsemő adottságai mellett a gondozói környezet szocio-emocionális jellemzői is befolyásolhatják az interakciók minőségén keresztül.
Módszer
Kutatásunkban a csecsemők 9 hónapos korában, részben kötött játékhelyzetben figyeltük meg anya—csecsemő párok triádikus helyzet létrehozására irányuló kezdeményező viselkedését, valamint közös fi- gyelmi tevékenységét. A viselkedési jellemzőket az egyéves korban mért kötődés minőségével és az anyai érzelmi kommunikáció atipikusságának mértékével vetettük össze.
Eredmények
Ahol több párhuzamos (egyszerű) közös figyelem jellemezte az interakciót, ott az anya kevesebb időt töltött passzív monitorozással, viszont többször hívta fel a csecsemő figyelmét a tárgyra dinamikus animálással, és többször pillantott a csecsemő arcára kezdeményezés közben. Ugyanakkor a fejlődésben újabb minőségi lépést jelentő koordinált (megosztott) közös figyelem legerősebb prediktorának a csecsemő összetett, az anya és a tárgy közti tekintetváltással is együtt járó válasza bizonyult. A közös figyelem viselkedések nem függtek össze az anyai atipikus viselkedéssel és a dezorganizált kötődéssel. A párhuzamos — nem koordinált — közös figyelem magas aránya viszont a bizonytalanul kötődő diádok interakciójában volt leginkább jellemző, ami az inszenzitív, a gyermek érdeklődését korlátozó gondozói viselkedés befolyására utalhat.
Következtetések
A 9 hónapos kori interakciók során megfigyelt koordinált közös figyelem vélhetően inkább a csecsemő fejlődési üteme által meghatározott készségek (pl. tekintetváltogatás), mint az anya egyéni viselkedésének függvénye. Ez magyarázhatja, hogy — ellentétben a párhuzamos közös figyelemmel — a korai koordinált közös figyelem egyéni variabilitása nem mutatott kapcsolatot a kötődés minőségével, amelyet elsősorban a gondozói viselkedés alakít.
|
Background and aims
Infants’ capacity to engage in joint attention emerges at around 9 months of age, and enables the infant to share object- and event-related experiences with a social partner during triadic (adult — infant — object) interactions. Besides maturation, individual differences in development of joint attention skills might also be influenced by the child’s socio-emotional environment through the quality of interactions with the caregivers.
Methods
Mothers and their 9-month-old infants were observed during semi-structured play. Bids for establishing triadic attention and episodes of dyadic joint attention behaviours were recorded, and associations with the quality of attachment and maternal atypical behaviour assessed at 12 months were tested.
Results
Longer duration of parallel (simple) joint attention was associated with less passive maternal monitoring, more maternal entertaining initiations (labelled as animation), with more initiations accompanied by looking at the infant’s face. The higher level coordinated (shared) joint attention, on the other hand, was best predicted by the most complex infant response type to a maternal bid, including a gaze shift between the mother and the newly engaged object. Joint attention behaviours were related neither to atypical maternal behaviour nor to disorganised attachment. Above average level of parallel — not coordinated — joint attention, however, characterised interactions of insecurely attached dyads, which might be explained by insensitive caregiving imposing control over the child’s interest and autonomy.
Conclusions
Coordinated joint attention observed at 9 months of age is more likely to be determined by infants’ developing abilities (e.g., rapid gaze shifts between an object and the partner), than by the variations in mothers’ interactive behaviour. This could explain why individual variability in early coordinated joint attention — as opposed to parallel joint attention — was not associated with the quality of attachment.
Nyelv:
magyar
magyar
Tpus:
Article
PeerReviewed
info:eu-repo/semantics/article
Formtum:
text
text
Azonost:
Tóth, Ildikó and Füleki, Alexandra and Szerafin, Ágnes Kata and Lakatos, Krisztina and Gervai, Judit (2017) Közös figyelem, atipikus anyai viselkedés és kötődés. Magyar Pszichológiai Szemle, 72 (1). pp. 69-89. ISSN 0025-0279
Kapcsolat:
https://doi.org/10.1556/0016.2017.72.1.5
doi:10.1556/0016.2017.72.1.5