| Tartalmi leírás: |
A tanulmányban a kulturális traumaelméletnek nevezett irányzat kritikája révén azzal a diskurzus-, tágabban társadalomtörténeti átalakulással foglalkozom, amely során a trauma fogalma soha nem látott kulturális jelentÅ‘ségre tett szert. RendkÃvül kiterjedt, metaforikus használatának okát a klinikai jelentésváltozáson túl annak tulajdonÃtom, hogy a trauma fogalma a történelmi tapasztalat jelentését felvéve lehetÅ‘séget teremt múlt és jelen azonosságának emberi (kulturális) közvetÃtés nélküli kinyilatkoztatására, és ezáltal diszkurzÃv megteremtésére. Empirikusan a traumaelmélet működését elemzem azon az eseten, ahogy Shoshana Felman a Ka-Tzetnik nevű tanú elájulását értelmezte az Eichmann-perben. Bemutatom, hogy a traumaértelmezés elhallgattatja a versengÅ‘ olvasatokat, Ãgy teremtve meg azt a csendet, amelynek értelmét a gyámolÃtásra szorult szubjektum helyett és nevében az elemzÅ‘ bontja ki. A traumaállÃtás spekulatÃv oktulajdonÃtásként működik, amelyet sem igazolni, sem cáfolni nem lehet, és amely úgy interpellálja a szubjektumot, hogy megvonja cselekvÅ‘képességét.
|
