NDA@SZTAKI

A babaséma optimumának vizsgálata élettelen tárgyakon = Examining the optimal level of the baby schema on lifeless objects

Kiss-Leizer, Márton

Akadémiai Kiadó

2017

BF Psychology / lélektan

Konrad Lorenz etológus tárgyalta először, hogy bizonyos fizikai jellemzők, mint a nagy fej, a gömbölyded arc, a magas homlok, a kis orr és száj, valamint a nagy szem — amelyek a kisbabák arcának jellemzői — vonzónak, aranyosnak hatnak, és gondozóviselkedésre irányuló motivációt aktiválnak a felnőttekben. Az általa megalkotott babaséma („Kinderschema”) fogalom azóta már széles körben bebizonyította a hatását a humán percepcióra, hiszen többek között orientálja a figyelmet, lokálissá teszi az észlelést, preferenciát vált ki, sőt akár élettelen tárgyakra vonatkoztatva is megváltoztatja ítéletünket. A kutatások fókuszpontján azonban mindeddig kívül esett, hogy vajon a babaarc jellegeit túlzó mértékben kihangsúlyozó képek hogyan befolyásolják az emberek aranyosságészlelését. Képszerkesztő technikák segítségével tizenhárom autóról készült képet alakítottunk ki, amelyek a babaséma jellegeit a nullától a körülbelül háromszoros torzításig tartalmazták. A vizsgálatban részt vevő 259 felnőtt személy feladata az volt, hogy megítélje, hogy az adott autót mennyire tartja aranyosnak, illetve egyes képpárok esetében ki kellett választania, hogy a megjelenő gépjárművek közül melyiket választaná. Az aranyosságítélet feladatra adott válaszok egy fordított U alakú haranggörbét rajzoltak ki, melynek csúcsán a babaséma arányait megközelítőleg kétszeresen torzító optimális eset áll, amely ennek értelmében az emberekből a lehető legerőteljesebb reakciót váltja ki. A választásos feladatrész adataiból azt állapítottuk meg, hogy — a férfiakkal összehasonlítva — a nők számára valamivel fontosabb tényező az autóvásárlás során, hogy az autó megjelenése aranyosnak hasson, bár a válaszok eloszlását tekintve egyik nem sem választotta szívesen az aranyosabbnak ítélt autót. A vizsgálat eredményei új fejezetet nyitnak a babaséma kutatásának irányában, hiszen az optimum számos ígéretes kutatási és alkalmazási lehetőségre világít rá.
|
Ethologist Konrad Lorenz was the first to describe the concept of “baby schema” as a set of facial characteristics of infants, such as a large head, round face, small nose and large eyes. Adults perceive these features as cute, which has evolutional importance in motivating individuals for care taking behaviour and in turn increasing the offspring’s chances of survival. Previous work on this fundamental concept also suggests a strong effect of the schema on human perception of lifeless objects. In this study, we experimentally tested the effects of baby schema on perception of extent of “cuteness”, using frontal photographs of cars, representing the vehicles’ “faces”. Employing graphic and image editor techniques, we manipulated the baby schema content by changing the characteristics of car “faces”. We created 13 pictures that contained the features of the baby schema attributions to different degrees (from 0% to 60%) and we expected that there would be a preferred level of these features, with maximal “cuteness” ratings by participants. The results showed that around the picture manipulated to double of the original size was rated as the cutest from all of the images, while there were no differences between the ratings of the original picture and the one manipulated to triple the original parameters. It can be concluded that the extreme manipulation made the cuteness ratings lower, while a particular degree of application of the baby schema made ratings of cuteness the highest. Our findings indicate that when assessing people’s ratings of cuteness, there is an optimal level in the extent to which an image should manipulated to match the baby schema, to result in the “cutest” image. Due to their generalisability to other lifeless objects, the results can be applied widely to the film or advertising industries.

magyar

Article

PeerReviewed

info:eu-repo/semantics/article

text

http://real.mtak.hu/60111/1/0016.2017.72.2.2.pdf

Kiss-Leizer, Márton (2017) A babaséma optimumának vizsgálata élettelen tárgyakon = Examining the optimal level of the baby schema on lifeless objects. Magyar Pszichológiai Szemle, 72 (2). pp. 163-186. ISSN 0025-0279

http://real.mtak.hu/60111/

https://doi.org/10.1556/0016.2017.72.2.2