NDA@SZTAKI

A borsó és a gyomnövények tápanyag kompetíciója

Wágner, Gábor

Nádasyné Ihárosi, Erzsébet

Akadémiai Kiadó

2009

info:eu-repo/date/embargoEnd/2029-06-30

S590 Soill / Talajtan

Tenyészedényes kísérletben vizsgáltuk a borsó és négy gyomnövénye tápanya- gokért folytatott kompetícióját. Az additív kísérleti módszert alkalmaztuk, mely során a kultúrnövény sűrűsége állandó, a gyomnövényeké változó. Mindegyik tenyészedényben 6 db korai érésű „Karlos” fajtájú borsónövényt neveltünk. A kísérletben szereplő gyomnövények a következők voltak: vadrepce (
Sinapis arvensis
L.), szőrös disznóparéj (
Amaranthus retroflexus
L.), fehér libatop (
Chenopodium album
L.) és a kakaslábfű (
Echinochloa crus-galli
L.P.B.). A gyomnövények versengését háromféle egyedszám mellett vizsgáltuk: 5, 10, ill. 15 db növény/tenyészedény. Kontrollként gyommentes, csak borsót tartalmazó edényeket használtunk. A növényeket 1,9 kg légszáraz talajt tartalmazó tenyészedényekben neveltük 4 ismétlésben, 13 kezeléssel, így összesen 52 tenyészedényünk volt. A keszthelyi Ramann-féle vályogos barna erdőtalaj a főbb tápelemekkel kielégítően ellátottnak minősült. A növényeket, a csírázást követő 6 hétig neveltük. A lebontást követően mértük a borsó és a gyomnövények friss, majd száraz hajtástömegét. A szárított növénymintákból tömény kénsavas feltárást követően határoztuk meg a nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmat. A borsó tápanyagtartalmát a különböző gyomfajok és azok egyedszáma eltérő módon befolyásolták (2. táblázat). A gyomfajok növekedési üteme nem volt egységes, a
S. arvensis
fejlődött a leggyorsabban, a kísérlet végére a tenyészedény jelentős részét borította. Jól fejlődött az
E. crus-galli
is. Gyenge növekedést tapasztaltunk
A. retroflexus
és
C. album
növényeknél, ami befolyásolta biomassza produkcióikat. Ebből következik, hogy tápanyagfelvételük és kompetíciós képességük meglehetősen szerény volt. A gyomnövények intenzív tápelemfelvételük révén többnyire csökkentették a kultúrnövény tápanyagtartalmát. A
S. arvensis
akadályozta a legerősebben a kultúrnövény intenzív tápanyagfelvételét. A vadrepce P- és K-tartalmát nem befolyásolta az egyedsűrűsége. Az
A. retroflexus
N-, P- és K-tartalma az egyedsűrűség növelésével csökkent, tehát erős intraspecifikus kompetíciót tapasztaltunk.
|
The competition for nutrients between pea plants and four weeds was studied in a pot experiment under greenhouse conditions. The additive experimental method was used, where the density of the crop was constant and that of the weeds varied. In each pot six pea plants of the early-maturing ‘Karlos’ variety were cultivated. The weeds were wild mustard (
Sinapis arvensis
L.), redroot pigweed (
Amaranthus retroflexus
L.), common lambsquarters (
Chenopodium album
L.) and barnyardgrass (
Echinochloa crus-galli
(L.) P.B.). Weed competition was examined at three densities: 5, 10 and 15 plants per pot. Weed-free pots containing only pea were used as the control. The plants were grown in pots containing 1.9 kg soil, with 13 treatments and four replications, giving a total of 52 pots. The experimental soil was loamy Ramann brown forest soil (Eutric Cambisol) with the following main characteristics: humus content 2.05% (medium supplies); upper limit of plasticity according to Arany (KA): 39; pH(H2O): 7.26; pH(KCl): 6.48; mineral N content: 24.08 mg/kg; AL-P2O5
content: 241.19 mg/kg (very good supplies); AL-K2O content: 244.24 mg/kg (good supplies). Only the nutrients in the soil were available to the plants (except for the small quantity of atmospheric nitrogen fixed by pea), as no fertilizer was applied. The plants were grown for six weeks after germination, after which the fresh and dry shoot mass of the pea and weed plants was measured. The nitrogen, phosphorus and potassium contents were determined from dried plant samples after digestion with concentrated sulphuric acid. The main results can be summarized as follows: – Different weed species and their densities influenced the nutrient content of pea to different extents. The growth rate of the weed species was not uniform;
S. arvensis
developed most rapidly, covering most of the pot surface by the end of the experiment.
E. crus-galli
also grew well. Poor growth was observed for
A. retroflexus
and
C. album
plants, so their nutrient uptake and competitiveness were low. – Weeds generally decreased the nutrient content of green pea due to their intensive nutrient uptake.
S. arvensis
caused the strongest inhibition in the intensive nutrient uptake of the crop plants. The phosphorus and potassium content of wild mustard were not influenced by its density. – The N, P and K contents of
A. retroflexus
declined as the density increased, indicative of strong intraspecific competition.

magyar

Article

PeerReviewed

info:eu-repo/semantics/article

text

http://real.mtak.hu/56013/1/agrokem.58.2009.1.7.pdf

Wágner, Gábor and Nádasyné Ihárosi, Erzsébet (2009) A borsó és a gyomnövények tápanyag kompetíciója. Agrokémia és Talajtan, 58 (1). pp. 69-78. ISSN 0002-1873

http://real.mtak.hu/56013/

https://doi.org/10.1556/Agrokem.58.2009.1.7

info:eu-repo/semantics/embargoedAccess