| Tartalmi lers: |
A kutatás a szívességkérés elutasításában megjelenő hazugság
szerepét vizsgálta. A kutatás elméleti kerete három részből
állt: 1) a hazugságra vonatkozó szakirodalom tanulmányozása
alapján megfogalmazott munkadefiníció; 2) az elutasítás,
valamint 3) az arcvédés és az arcfenyegetés pragmatikai
megközelítése, illetve a kutatás során ezzel összefüggésbe
hozott kognitív disszonanciaelmélet. Az empirikus kutatás egy
pilot kutatás volt, amely három kutatási kérdés köré
szerveződött: 1) megjelenik-e, és ha igen, hogyan jelenik meg
a hazugság a szívességkérés elutasításában; 2) a választott
elutasító stratégia utólag milyen megítélés alá esik az
elutasító fél oldaláról; 3) mi indokolja az adott stratégia
választását és értékelését? A kutatás eszköze két kérdőív
volt: egy diskurzus-kiegészítő kérdőív, és egy retrospektív
kérdőív, amelyben az adatközlők az első kérdőíves válaszaikra
reflektáltak. A kutatásban a hazugság egy olyan
nyelvhasználati stratégiának bizonyult, amely tudatosan és
megtévesztő szándékkal közöl valótlan tartalmat az arcvédés
érdekében.
|
