NDA
Bejelentkezés
Kapcsolat
A magyarországi barokk kastélyok reprezentatÃv térrendszerének megújÃtása 1750 és 1840 között |
Tartalom: | http://real.mtak.hu/45912/ |
---|---|
Archívum: | MTA Könyvtár |
Gyûjtemény: |
Status = Published
Type = Article |
Cím: |
A magyarországi barokk kastélyok reprezentatÃv térrendszerének megújÃtása 1750 és 1840 között
|
Létrehozó: |
Fekete, J. Csaba
|
Kiadó: |
Akadémiai Kiadó
|
Dátum: |
2006
|
Téma: |
TH Building construction / mély-és magasépÃtés
NA Architecture / épÃtészet
|
Tartalmi leírás: |
Az 1750-es és 1840-es évek közötti idÅ‘szak magyarországi főúri lakóhelyépÃtészetében a reprezentatÃv közösségi terek tér és rendeltetésének összefüggéseit elemezve egy átalakulási - fejlÅ‘dési - vonal figyelhetÅ‘ meg. Ez a XVIII. századi hierarchikus elvű barokk hosszirányú térfűzési mód, valamint a XIX. század második felének historizáló központos tércsoportosÃtással korszerűen kialakuló térkompozÃciók között mutat szerves átmenetet. A fejlÅ‘dés elsÅ‘ állomásaként, az 1750-60-as években, az elÅ‘udvaros diszpozÃciók elterjedésével, a kocsibehajtó-csarnokokat felváltotta a központi fekvésű sala terrena elÅ‘csarnok rendeltetéssel (Kiscenk, [ma Nagycenk] Gyula, Mór). A fÅ‘lépcsÅ‘ház - mivel a nÅ‘i és a vendégszint továbbra is az emelet volt - ekkor még Å‘rizte a térkompozÃcióban elfoglalt hangsúlyos szerepét. Az 1780-as évektÅ‘l gyakrabban, a XIX. század legelejétÅ‘l kezdve pedig szinte kizárólagosan került a földszintre, a kerttel egyre közvetlenebb, nemcsak vizuális, hanem fizikai kapcsolatba a kastély fÅ‘ szintje (Csákvár). Ez szükségszerűen eredményezte a közösségi- és lakórendeltetések elhelyezésének differenciálását. Az épület szimmetriatengelyét elfoglaló sala terrena a lakóterek sorába integrálódott, s legtöbbször (hagyományosan) ebédlÅ‘ szerepét töltötte be, két oldalán közvetlen átjárással a kétnemű lakosztá-lyok nappali és hálószobái felé. A belsÅ‘ tér egyszerre vált intimebbé és átjárhatóbbá belül, mind nyitottabbá kÃvülre, a kert felé. A XIX. század elsÅ‘ negyedének társasági és lakórendeltetései hosszirányú kompozÃcióban hierarchikus tagozódás nélkül, egymás mellé rendelt elemekként sorakoztak (Bicske, Dég). A terek önálló formálása, a lakó és társasági rendeltetések funkcionális szétválasztása e kompozÃcióban valósult meg elÅ‘ször hazánkban. A térsorolás tengelyének törésével, az épülettraktus kettÅ‘zésével összefogottabb téralakÃtásra is lehetÅ‘ség nyÃlt (Gyöngyös). Ezt pedig már csak egy lépés választotta el a XIX. század közepének következÅ‘ jelentÅ‘s belsÅ‘-térszerkezeti újÃtásától, a társasági tereket monumentális csoportba foglaló, központos térkompozÃciók kialakulásától.
|
Nyelv: |
magyar
|
Típus: |
Article
PeerReviewed
info:eu-repo/semantics/article
|
Formátum: |
text
|
Azonosító: |
Fekete, J. Csaba (2006) A magyarországi barokk kastélyok reprezentatÃv térrendszerének megújÃtása 1750 és 1840 között. ÉpÃtés - ÉpÃtészettudomány, 34 (1-2). pp. 57-85. ISSN 0013-9661
|
Kapcsolat: |