Kazinczy Ferenc „görög értelemben” vett epigrammái a neoklasszicista művészet kontextusában
  • Metaadatok
Tartalom: http://real.mtak.hu/40043/
Archvum: MTA Knyvtr
Gyjtemny: Status = In Press








Type = Article
Cm:
Kazinczy Ferenc „görög értelemben” vett epigrammái a neoklasszicista művészet kontextusában
Ltrehoz:
Bódi, Katalin
Kiad:
Magyar Tudományos Akadémia
Dtum:
2016-08-01
Tma:
N Visual arts (General) For photography, see TR / vizuális művészet általában
NB Sculpture / szobrászat
NC Drawing Design Illustration / rajzművészet, formatervezés, illusztrálás
ND Painting / festészet
PH Finno-Ugrian, Basque languages and literatures / finnugor és baszk nyelvek és irodalom
PH04 Hungarian language and literature / magyar nyelv és irodalom
PN Literature (General) / irodalom általában
PN0441 Literary History / irodalomtörténet
Tartalmi lers:
Kazinczy Ferenc verseinek 1836-os kiadásában található egy Epigrammák görög értelemben című ciklus, amely számos kép- és szoborleíró költeményt, illetve személyek portréjaként olvasható verset tartalmaz, vagyis meghatározó részben olyan szövegeket, amelyek egy műalkotás látványához, a látás élményéhez kapcsolódnak. Ezek a versek a ciklusba rendezés által is erősítve mutatják a neoklasszicizmus képzőművészeti inspirációját, irodalom és képzőművészet egymást gazdagító, a horatiusi imitáció-elven nyugvó kapcsolatát. Ugyanakkor ezek a versek mintha saját olvashatatlanságuk emlékműveivé váltak volna azáltal, hogy kevéssé vagy szinte egyáltalán nem ismert képzőművészeti alkotásokhoz és látásmódokhoz kapcsolódnak. Az is nehézséget okoz, hogy a 18. század második felének képzőművészetét – éppen irodalomtörténeti megfontolások által erősítve – szokás az antikvitás recepciójának vizsgálata mellett kép és szöveg hierarchikus viszonyához kötni, ami alapvetően Winckelmann és Lessing eltérő művészeteszményéhez és vitájuk értelmezéséhez kapcsolódik. Az Epigrammák görög értelemben darabjaiban a képzőművészeti alkotás mindenekelőtt inspiráció, poétikai funkciójában pedig olyan költői kép, ami egyrészt sajátos „intertextusként”, intermediális idézetként érthető, másrészt pedig a lírai megszólalás alapjává a látvány és a szemlélő együttes jelenléte, illetve a látás aktusa válik, amiben a befogadás reflektáltsága is megmutatkozik. Jelen interpretációkísérlet azért lehet indokolt, mert tágíthatja a Kazinczyhoz rendelt neoklasszicizmus-fogalom határait és a vizsgálatok szempontrendszerét.
Nyelv:
magyar
Tpus:
Article
PeerReviewed
info:eu-repo/semantics/article
Formtum:
text
Azonost:
Bódi, Katalin (2016) Kazinczy Ferenc „görög értelemben” vett epigrammái a neoklasszicista művészet kontextusában. IRODALOMTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. pp. 1-17. ISSN 0021-1486 (In Press)
Kapcsolat: