Ugrs a tartalomhoz

 

A custodia-felelősség kialakulásának problémájához a római jogban

  • Metaadatok
Tartalom: http://real.mtak.hu/37984/
Archvum: MTA Knyvtr
Gyjtemny: Status = Submitted

Type = Article
Cm:
A custodia-felelősség kialakulásának problémájához a római jogban
Ltrehoz:
Siklósi, Iván
Kiad:
ELTE Állam- és Jogtudományi Kar
Dtum:
2016
Tma:
K Law (General) / jogtudomány általában
Tartalmi lers:
E tanulmány több mint két szerzői ív terjedelemben vizsgálja eredeti forráskutatások és széles körű szakirodalmi bázis útján a custodia-felelősség kialakulását; igyekeztünk állást foglalni a téma igen gazdag szakirodalmában foglaltakkal kapcsolatosan. Kutatásaink során e vonatkozásban reményeink szerint új tudományos eredményekre sikerült jutnunk. Ahogy a custodia-felelősség szinte minden kérdése, úgy a custodia-felelősség kialakulásának problémája is igen régóta foglalkoztatja a szakirodalmat. Az általunk e vonatkozásban hivatkozott és részletesen elemzett források tükrében nagyon valószínűnek tartjuk, hogy a custodia-felelősség első ízben a préklasszikus kori szerződési praxisban jelent meg, a jogtudomány (ill. általában a tételes jog) viszont csak később reagálhatott a problémára. A haszonkölcsönbe vevő és az eladó custodia-felelősségére utaló, a préklasszikus korból származó forrásszövegeket figyelembe véve álláspontunk szerint egy csapásra megoldottnak látszik a custodia-felelősség kialakulásának régóta vitatott kérdése, és megcáfolható számos, egyébként elterjedt nézet e tekintetben. Így — hogy egy kurrens monográfia szerzőjérehivatkozzunk, aki a custodia-felelősség kérdéskörét az újabb szakirodalomban igen részletesen feldolgozta — nem tudunk egyetérteni pl. azzal a Serrano-Vicente által képviselt nézettel, amely szerint a műértelemben vett custodia-felelősség a locatio conductio operis körében, Labeo korában alakult ki. A rendelkezésünkre álló, a préklasszikus korból származó forrásszövegek nézetünk szerint világosan dokumentálják, hogy a custodia-felelősség a commodatum körében alakult ki (dokumentálhatóan első ízben a veteresnél találunk erre utalásokat), és e konstrukció még Labeo előtt alkalmazást nyert az adásvételi szerződés körében is, sőt — a vonatkozó Alfenus-fragmentum (Alf. D. 19, 2, 29) egyik lehetséges értelmezése esetén — talán a locatio conductio körében is. Megalapozottabban lehet talán következtetni a haszonbérlő custodia-felelősségének a szerződő felek általi kikötésére, s ez által a colonus custodia-felelősségére a Paul. D. 19, 2, 30, 4 alapján.
Nagyon valószínűnek tartjuk tehát, hogy először kizárólag külön szerződési kikötések útján állhatott csak fent custodia-felelősség, de ha feltételezzük, hogy a tételes jogi szabályozás szintjén először a commodatum körében jelent meg a custodia-felelősség (e nézet forrásokkal is alátámasztható), akkor lehetséges, hogy ténylegesen, a szerződési gyakorlat szintjén is első ízben a commodatum körében nyert alkalmazást ennek konstrukciója; bár ugyanúgy elképzelhető, hogy — e szerződéseknek a gazdasági életben játszott nagy szerepére, ill. jelentőségére tekintettel — az emptio venditio vagy a locatio conductio körében jelentek meg első ízben az ilyen szerződési kikötések. Az ilyen szerződési kikötések gyakoriságára, valamint a commodatarius (általában) egyoldalú érdekeltségére tekintettel e szigorú felelősségi konstrukció a tételes jogi szabályozás szintjén valószínűleg a commodatum körében alakult ki, a szerződési gyakorlatot e vonatkozásban általánossá téve már a veteres korában. Az adásvételi szerződésekre ezt a felelősségi konstrukciót később terjeszthették csak ki forrásaink szerint; erre Alfenus szövegeinek alapján lehet következtetni. Még későbbi fejlődés eredménye lehet a custodia-felelősség kiterjesztése a locatio conductióra, amelyre valószínűleg csak a klasszikus korban került már sor, valószínűleg az Alfenus korában már e vonatkozásban kiterjedt szerződési gyakorlatot tételes jogilag is intézményesítve. Forrásaink tükrében azonban álláspontunk szerint a préklasszikus korban még nem lehet a tételes jogi szabályozás szintjén custodia-felelősségről beszélni. Nem lehet említés nélkül hagyni tehát a szerződési gyakorlat óriási jelentőségét; a custodia-felelősség a szerződési praxisban alakult ki, s onnan került át a tételes jogi szabályozásba, amelyre tekintve viszont részletesebb kidolgozást majd a klasszikus korban fog nyerni. Bizonyára a custodia-felelősséget rögzítő szerződési kikötések egyre nagyobb száma eredményezte a custodia-felelősség későbbi tételes jogi szabályozását is. Nem véletlenül hivatkozik oly gyakran Alfenus a szigorú felelősséget előíró külön szerződési kikötésekre, különösen a locatio conductio körében. Az ilyen tartalmú kikötések később is jelentőséggel bírtak olyan szerződések esetében, amikor az egyébként a tételes jog szerint custodia-felelősséggel nem tartozó adós mégis felelt custodiáért — mint az önként megőrzésre kínálkozó letéteményes (Ulp. D. 16, 3, 1, 35) vagy a custodia-felelősséget külön pactum keretében elvállaló megbízott (Paul. D. 19, 5, 5, 4) esetén a klasszikus korban.
Nyelv:
magyar
Tpus:
Article
PeerReviewed
Formtum:
text
Azonost:
Siklósi, Iván (2016) A custodia-felelősség kialakulásának problémájához a római jogban. Acta Facultatis Politico-iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. ISSN 1418-1347 (Submitted)
Kapcsolat: