| Tartalmi leírás: |
A magyar zenetörténet-írás a Kodályt és Bartókot követ? els? zeneszerz?-nemzedék húszas évek közepi fellépését ? Kodály tanítványait védelmez? 1925-ös vitacikkére hivatkozva ? mindeddig az egységes poétikai és stiláris elveket követ? nemzeti zeneszerz?-iskola, vagyis a Kodály-iskola létrejötteként határozta meg. A tanítványok ? többek között Frid Géza, Kadosa Pál, Kósa György és Seiber Mátyás ? 1925 és 1932 között keletkezett kompozíciói azonban leginkább az id?sebb generáció esztétikai álláspontjával szembenálló modernitás-koncepció jegyeit viselik magukon, amennyiben a nagy példaképek összetett struktúrájú, komplex kompozícióival könnyen átlátható szerkezeteket, ironikus kulturális históriai utalásokat és felt?n?en rövid, eszköztelenségükkel tüntet? tételeket állítanak szembe. Ez az alkotói magatartásforma els?sorban az egyid?s nyugat-európai kortársak, például Hindemith ?új egyszer?ség?-ideáljával rokonítható. El?adásomban arra teszek kísérletet, hogy bemutassam, hányféle formában jelenik meg e zeneszerz?k alkotásaiban az ?új egyszer?ség? eszménye. Ugyanakkor nem tagadható, hogy Kodály és Bartók m?vészete ? sokkal inkább, mint ez id? tájt született ideologikus írásaik ? közvetlenül hatottak e nemzedék zeneszerz?i gondolkodására: a magyar hagyományra, els?sorban Bartók és Kodály egykorú m?veire való hivatkozás azonban els?sorban e komponisták identitásának meghatározásában, azaz magyar alkotóként való öndefiniálásukban játszik kulcsfontosságú szerepet.
|
| Azonosító: |
Dalos, Anna (2015) Identitás-keresés, önmeghatározás és modernizmus Kodály és Bartók tanítványainak pályakezdő műveiben (1925-1932). In: Identitások és váltások. ergo, 1. . MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont -- Gondolat Kiadó, Budapest, pp. 235-246. ISBN 978-963-693-611-2
|
