| Tartalmi leírás: |
Jól ismert tény, hogy az egyes országokban a kormányzat különböző szervezeteinek úgy kell meghozniuk és megvalósítaniuk a gazdasági fejlődést befolyásoló gazdaságpolitikai döntéseket, hogy közben korlátozott ismeretekkel rendelkeznek a gazdasági szereplők adottságairól, illetve a szereplők által kifejtett azon erőfeszítésekről, amelyekre a kormányzat ösztönözni igyekszik őket a gazdaságpolitikai célok elérése érdekében. Ezek a problémák a klasszikus megbízó-ügynök ösztönzési modellek alapesetei. A szerző elméleti megközelítésben azt vizsgálja, hogyan változik a kormány és a szereplők viselkedése, ha az aszimmetrikus információ kétoldalú: nemcsak a kormány információi hiányosak a gazdasági szereplők típusáról vagy azok erőfeszítésszintjéről, hanem a szereplők is csupán korlátozott információval rendelkeznek a kormány megbízhatóságáról. A mechanizmustervezés modelljeinek eszköztárát használva bizonyítja, hogy ilyen kétoldalú aszimmetrikus információs helyzetekben a kormány - mint megbízó - csak úgynevezett torz ösztönzésre képes: a "jókat" megbünteti, a "rosszakat" pedig megjutalmazza.
|
