| Tartalmi leírás: |
A lakossági devizahitel-válság kezelése az elmúlt hat-hét év meghatározó társadalmi problémája, gazdaságpolitikai kihívása. A szokásos szakmai és politikai narratíva a válság elmélyülésének egyik f? okát ? a forint jelent?s gyengülése mellett ? abban látja, hogy a frankhitelek átárazása során a bankok mérték nélkül hárították át növekv? költségeiket a teherviselésük határán lév? adósokra. Empirikus elemzésünkkel e néz?pontot kívánjuk árnyalni. A hitelezési költségek négy alapvet? komponensének ? a referenciakamatnak, az országkockázati felárnak, a költségvetési terheknek és az elszámolt hitelezési veszteségnek ? a frankhitelkamatokra gyakorolt hatását vizsgáljuk. A grafikus megjelenítés megszokott módszerét?l kiindulva lépésr?l lépésre jutunk el a komplex, egyensúlyi árazási visszacsatolásokat is integráltan kezel? vektor-hibakorrekciós modellig (VECM). Ez utóbbira épül? becslések szerint a bankok a felmerül? költségeiket arányosan vagy inkább tompítva érvényesítették a jelzáloghitelek árazásakor. Ha volt tere a gyakran emlegetett ?tisztességtelen banki magatartásnak?, akkor az inkább a vizsgált költségekt?l független tényez?k érvényesítésében, egyfajta er?fölényes induló árazásban kereshet?, amelyet els?dlegesen a szignifikáns és jelent?s mérték? konstans tagok tükröznek.*
Journal of Economic Literature (JEL) kód: D14, G21.
|
