| Tartalmi leírás: |
A tanulmány egy olyan összefüggésrendszerrel foglalkozik, melyet Herman József fedezett fel és közölt egy 1965-ben publikált tanulmányában: eszerint a kései latin feliratokon, a vulgáris latin magánhangzó-fúziók okozta bet?cserék hangsúlyos és hangsúlytalan szótagban tapasztalható területileg szignifikánsan eltér? megoszlása a latin szóhangsúly területileg eltér? nyomatékával magyarázandó. Tehát, ahol a magánhangzó-fúziók okozta bet?cserék magasabb arányát figyelhetjük meg hangsúlyos szótagban, ott alacsonyabb nyomatékú volt a hangsúly, és fordítva: ahol kevesebb, magánhangzó-fúziók okozta tévesztés regisztrálható hangsúlyos szótagban, ott a hangsúlynak er?sebb nyomatékúnak kellett lennie. Herman megfigyeléseit nem meggy?z?nek és fenti elméletét elfogadhatatlannak nyilvánította J. N. Adams 2007-es monográfiájában. A szinkópa-jelenségek bevonásával a Hermantól feltételezett összefüggésrendszerbe, valamint a Császárkori latin feliratok számítógépes nyelvtörténeti adatbázisára támaszkodva, a tanulmány megkísérli a fenti probléma megoldását, a Herman és Adams közti ?vita? eldöntését.
|
| Azonosító: |
Adamik, Béla (2015) A számítógépes latin dialektológia régi-új útjain: a vulgáris latin magánhangzó-fúziók, a szinkópa és a hangsúly korrelációja. In: Nyelvelmélet és dialektológia. Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Piliscsaba, pp. 11-24. ISBN 978-963-308-244-7
|
