A testkép szerepe a kreativitásban ? Egy tárgycsoport kontextualizálási kísérlete
  • Metaadatok
Tartalom: http://www.mptpszichiatria.hu/folyoirat.aspx
Archívum: MTA Könyvtár
Gyűjtemény: Status = Published





Type = Article
Cím:
A testkép szerepe a kreativitásban ? Egy tárgycsoport kontextualizálási kísérlete
Létrehozó:
Faludy, Judit
Közreműködő:
Gerevich , József
Tényi, Tamás
Dátum:
2015
Téma:
N Visual arts (General) For photography, see TR / vizuális művészet általában
NE Print media / grafikai művészetek
NX Arts in general / művészetek általában
NX1 Aesthetics of art / művészetesztétika
NX4 Art history and criticism / művészettörténet, műkritika
Tartalmi leírás:
Összefoglalás: A pszichiátriai intézetek a kezdetekt?l fogva támogatták az önkifejezés terápiás célokat is megvalósító formáit, így annak színházi megnyilvánulását is. Gyakran az orvosok maguk is létrehoztak színpadi jelenségeket.
A vizuális, képi kifejezések (grafikák, festmények, textiltárgyak) éppen e színpadi világ megjelenésével párhuzamosan szaporodtak meg, így a gy?jtemények összeállítása is ennek a korai érdekl?désnek adott teret. A színházon keresztül az ép, az egész és az ett?l eltér? test megjelenését esztétikai alapon kezdték bemutatni az érdekl?d?knek. Ilyen módon fókuszba került a más, az elvárttól eltér?, az egzotikus, a furcsa. Mindig kérdés, hogy a térben ki van valamin belül és ki van kívül (intézményrendszer, bezártság, kirekesztés), ki látja/tudja a titkot és ki nem, ki birtokolja magát a tudást, az isteni üzenetet és ki nem.
Az egyének közti téri ? és ugyanúgy a lelki ? viszonyulás vizsgálatának szempontjából nagyon fontos közelítésmód a perspektíva, a fókuszálás. Fontos, hogy mit honnan nézünk, benne vagyunk-e a vizsgált térben, vagy önmagunkon kívüli területet szemlélünk. Mi vizsgálunk valamit, vagy mi vagyunk a megfigyeltek. A különböz? szerepek felvételének feltétele identitásunk stabilitása. Érdekes kérdésfelvetésnek gondolom, hogy milyen módon befolyásolja az egyén vizuális kifejezési módját saját testhatárainak elfogadása, testképének alakulása az ?t körülvev? társadalom szerepkonstrukcióinak fényében, hogy miképpen jelentkezik mindez az alkotási folyamatban. Egy átélt trauma vezethet disszociációhoz, poszttraumás rendellenességhez, vagy más pszichoszomatikus tünet kialakulásához is. A traumát elszenvedett ember eltávolodik a valós, fájdalmat okozó környezett?l, ha helyzetét másképp kilátástalannak, menekül? út nélkülinek feltételezi. A trauma feldolgozásának egyik lehetséges módja az alkotás, a formálás, ami negatív és pozitív tartalmú is lehet. Negatív értelemben az emlékezéshez, a nyomhagyáshoz, a gyász folyamatához, a frusztrációhoz, a csonkításhoz, az áldozathoz kapcsolódik. Pozitív értelemben, akár mindezeken keresztül is felépítünk valamit.
A fenti folyamatot férfi és n?i néz?pontból is szemlélhetjük. Ezeken a tartalmakon, ezeken a kérdésfelvetéseken keresztül elemzem az MTA Pszichiátriai M?vészeti Gy?jtemény egy grafikai tárgyegyüttesét.
Típus:
Article
PeerReviewed
Formátum:
text
Azonosító:
Faludy, Judit (2015) A testkép szerepe a kreativitásban ? Egy tárgycsoport kontextualizálási kísérlete. PSYCHIATRIA HUNGARICA, 30 (2). pp. 167-177. ISSN 0237-7896
Kapcsolat: