NDA@SZTAKI

Az állambiztonsági szervek politológiai kutatásainak kérdéseihez

sorozatcím: Acta juridica et politica

egységesített cím: Állambiztonsági szervek politológiai kutatásainak kérdéseihez

Révész Béla

beszerezve: 2005-02-25

Nemzetbiztonság, hírszerzés

állambiztonság

Politikatörténet

nemzetvédelem

Politológia

titkosszolgálat

kutatás

tartalomjegyzék: Tartalom
I.
A titkosszolgálatok kutathatóságának módszertani problémái
II.
A diktatúra állambiztonsági szerveinek belső kutatásai
III.
Az államvédelmi jelenség politológiai megközelítése

Kivonat: Ismertető
A mindenkori társadalmi-hatalmi struktúrák részeként létrejött és
működő titkosszolgálatok, államvédelmi, állambiztonsági szervek,
elhárítás, hírszerzés, politikai rendőrség, biztonsági szolgálatok
többnyire titkos szabályozás és leplezett intézményi keretek között,
fedett állománnyal, operatív módszerekkel, speciális technikákkal
vesznek részt a szuverén hatalom fenntartásában. Az információhiány
a diktatúrákban nagyobb, demokráciákban kisebb mértékben, de
mindenképpen misztikus homállyal övezi a szolgálatok tevékenységét. Az
"ellenség" előli rejtőzés a "baráti" állampolgár elől is elvonja az
információt, és természetesen vesztese ennek a titkolózásnak az emberi
megismerés szisztematikus rendszere, a tudomány is. Furcsa módon
annak, hogy e kutatási objektum vonatkozásában a vélekedések
racionális érvelés útján igazolható tudássá szerveződhessenek, a
legközvetlenebb politikai kondícióknak kell fennállnia. Az
állambiztonsági struktúrák titkai ugyanis többnyire a hatalmi
vezetők/vezetés cseréje, de nem ritkán politikai elitek, rezsimek,
rendszerek váltása idején válnak láthatóvá, legalábbis az új hatalom,
vezetés által hasznosnak tűnő és ezért engedett mértékben. Ilyen
időszakokban a nagy leleplezések közelíthetnek ugyan az objektív
(rész)igazságok felé, de ahogyan az információk visszatartása, úgy a
"csepegtetésük" is kikezdheti a tudományos megismerés autonómiáját. A
titkosszolgálatok kutatásának konjunktúrája így mindig nagy politikai,
társadalmi átalakulásokhoz kötődik, amikor az új politikai rezsim a
tudomány legitimációs erejét is fel kívánja használni a hatalma
hitelesítésére. Ennek pedig legalkalmasabb eszköze, a korábbi vezetés
amorális, korrupt, kegyetlen és cinikus vonásainak minél teljesebb
leleplezése. Ehhez "örömmel" asszisztál a közvélemény - amely
természetes antipolitizációjánál fogva amorálisnak tekint mindenféle
hatalmi manővert - valamint a tudomány, amely számára viszont az a
fontos, hogy az eddig csak sejtett, de elrejtett politikai információk
hirtelen napvilágra kerülnek, megismerhetővé, kritikailag
feldolgozhatóvá válnak. Az titkosszolgálatok történetének
rekonstruálásában a nagy feltárások mindig a nagy leleplezések
időszakával esnek egybe. Az sem véletlen, hogy az állambiztonságra
vonatkozó kutatásokat döntő mértékben a társadalom-, intézmény- és
politikatörténeti vizsgálódások uralják. De lege ferenda jellegű
jogdogmatikai elemzésekben nem bővelkedik ez a kutatási terület, mint
ahogyan nehezen lehetne ezen intézmények tényleges működését
szervezetszociológiai szempontból vizsgálat tárgyává tenni. Másfelől
viszont éppen a szolgálatok megkívánt magas hatékonysága kényszeríti
rá e szakma irányítóit és művelőit az alap- és alkalmazott kutatások
eredményeinek a praxisban való minél gyorsabb és szakszerűbb
adaptálásra. A kérdés a továbbiakba az, hogy a korlátozott megismerési
lehetőségek ellenére tekinthető-e az államvédelem - mint struktúrák,
normák, tevékenységi formák, funkciók sőt, eszmék, értékek, attitűdök
és szerepek összessége - autentikus kutatási objektumnak, amelyhez egy
vagy több diszciplína racionális megismerési folyamata
hozzákapcsolódhat. További kérdés, hogy a jogtudomány, a szociológia,
a pszichológia és a történettudomány mellett milyen mértékben lehet
releváns a - nem történelmi vonatkozású - politológiai
problematizáció.
Abstract
Spying dates back to early days of human history. Wars of conquests,
raids and forays for slaves and treasure formed the nature thereof.
With a slight exaggeration, spying and mankind are of the same age.
Although it is our inborn characteristic to be curious about other
people's business, at the dawn of human history the survival of
individuals and smaller communities depended on their awareness of the
surrounding world. This essential demand for information meant the
elementary form of "intelligence gathering". The "job of a spy" is to
pry into the confidential secrets of the adverse party and to inform
those from whom the secrets were concealed from.
If espionage was the invisible front of the Cold War, one of the major
battlefields was at home. Nations regularly spied on their own
citizens to gain advantage against the enemy - or to maintain their
own positions of power. In the West, legal limits on domestic
espionage were stretched or broken; in the East, there usually were no
limits. Cold War fears of subversion provided an excuse for civil
rights abuses and the growth of secret police forces on both sides of
the Iron Curtain. The monolithic structure of power suspends all
public political discussions and prohibits the development and
articulation of alternatives. The ruling elit cannot tolerate the
public sphere in any form. The one-party system is a dictatorical form
of domination which could function equally well without a party.
Party and state organs cannot be differentiated at any level of the
hierarchy of power. The unity of economic, political, ideological and
legal power gives rise to the system's totalitarian character. Even
when the system functions relatively "well" and no direct political
terror is apparent, it nevertheless remains totalitarian, for there is
no sphere of daily life void of political significance. The power
apparatus is likewise incapable of generating a persuasive social
theory because proletarian dictatorship has kept none of the promises
made by its legitimating ideology.
Operating without any civil control in Hungary, as well, the
organisation generated public fear especially as methods of forced
interrogation that were used to make innocent prisoners plead guilty
transpired. Hungarian people lived in total uncertainty of existence
and property, in fear of denouncers, police relocations and compulsory
delivery of agricultural products. The state propaganda tried to
disprove that the secret services were a group of ruthless people
estranged from their fellow citizens. At the same time, the press
played a key role in maintaining the portrayal of the enemy and a
constant feeling of endangerment.
During the formation of the new world-order following the
disintegration of the bipolar world, the era of the change of
political system of the Eastern European states commenced. The
demolition of the previous political establishment began in Hungary,
too. The demand for a detailed legal regulation of national security
activity was expressed in the course of the change of regime, in 1989-
1990. As part of the change, like in other Eastern European countries,
the position, role and future tasks of the security services had to be
defined. Previously the so called state security work in Hungary was
carried out on the basis of low level secret regulations, which
severely limited basic human rights laid down in the Constitution.
After the collapse of the communist regime in Hungary, the secret
services were fully reorganised. In January 1990 the Parliament framed
Act X of 1990 on the interim regulation of special clandestine means
and methods, which authorised the national security services and the
criminal services of the police to use these means and methods. This
was already an overt regulation containing the most important elements
guaranteeing the lawful application of clandestine methods, and the
defence of basic civil rights. The structure of the National Security
Office was formed in such a way that it was able to ensure the
fulfilment of all the tasks the changing society demanded regarding
the defence of its sovereignty and internal order. Parallel to the
restructuring of the service the security vetting of the staff was
also started as a result of which a refreshed service commenced its
activity. In a relatively short time the Office managed to stabilise
its structure. It has become independent, free of political and party
influence, open to society and sensitive to problems, so it is able to
complete its most important security tasks. The results are even more
valuable if we consider that they were reached under strict financial
restrictions, backed by modest technical support, accompanied by an
uneven but continuous fluctuation of the staff.
After a long preparatory phase the Parliament accepted Act CXXV of
1995 on National Security in December 1995, taking into consideration
international experiences as well as domestic relations. The Act,
which came into force in March 1996, comprehensively regulates the
operation of the services. It enumerates the national security
services and their tasks and defines the means and methods of covert
information gathering. The National Security Office has become an
important part of the democratic establishment of the country.
The Office considers it important to disclose the past. A significant
amount of documents has already been handed over to the Historical
Office on the basis of the regulations of the Act XXIII of 1994 on the
Historical Office and on the Security Vetting of Individuals Occupying
Important Positions or Enjoying Public Confidence. On 23 December 2002
the Parliament accepted Act on the disclosure of the activities of the
secret services of the previous regime and on the establishment of the
National Archives of the State Security Services (Act III/2003.).
Documents handed over by the National Archives of the State Security
Services are of considerable historic and archival value, thus enable
historians and archivists to research the interconnection of the
events of the era. All documents administered by Hungarian state
agencies engaged in state security operations between 21 December 1944
and 4 February 1990 fall within Act. Cases, when documents can remain
with the administrator, are defined by the law.
The literature dealing with the secret services of the party state,
which was written mainly outside Hungary, could rely only on rather
sporadic information. In fact, even today, after the fall of the party
state, the files and the empirical data of archives which are
essential to the analytical research are only partly accessible.
Nevertheless, research has started in many directions and has a good
basis to hope that the politological characteristics of the security
servises of the past political systems will become more and more
completely disclosed in the near future. The aim of the present study
is - with the words of Lasswell, H. D - to explain: "the intelligence
functions can be understood to include the gathering, processing, and
dissemination of information to participants in the decision process
of the body politic".

megjegyzés: javított változat

magyar

tanulmány(ok)

Text (DCMIType)

text/html (IMT)

application/pdf (IMT)

application/rtf (IMT)

application/msword (IMT)

http://mek.oszk.hu/02400/02486 (URI)

példányazononosító: MEK-02486

urn:nbn:hu-4372 (URI)

Az állambiztonsági szervek politológiai kutatásainak kérdéseihez / Révész Béla$Szeged : SZTE, 2004$(Acta juridica et politica, ISSN 0563-0606)

Révész Béla: Az állambiztonságtól a nemzetvédelemig (http://mek.oszk.hu/01500/01582/)

Nemzetbiztonság.lap (http://nemzetbiztonsag.lap.hu/)

Révész Béla: Az Ellenzéki Kerekasztal és az állambiztonsági szervek (http://mek.oszk.hu/01900/01978/)

Rainer M. János: A titkosszolgálati arcívumok megnyitása - magyarországi tapasztalatok (http://www.rev.hu/html/hu/tanulmanyok/rendszervaltas/rmj_os...)

térbeli: Magyarország