A lakosság Divisia-pénz tartási viselkedése Magyarországon
  • Metaadatok
Tartalom: http://mek.oszk.hu/03400/03456
Archívum: Magyar Elektronikus Könyvtár
Gyűjtemény: Közgazdaságtan, gazdaság
Cím:
A lakosság Divisia-pénz tartási viselkedése Magyarországon
sorozatcím: MNB füzetek
egységesített cím: Lakosság Divisia-pénz tartási viselkedése Magyarországon
Létrehozó:
Zsoldos István
Dátum:
beszerezve: 2001-08-17
1997-08-01 (eredeti változat)
Téma:
Pénzügy, bankügy
lakossági megtakarítás
likviditás
módszertan
kvantitatív elemzés
Tartalmi leírás:
tartalomjegyzék: Tartalom
Összefoglalás
Bevezetés - Pénzaggregátumok Magyarországon 1955-1997
Pénzkereslet elemzése Divisia indexszel
Felhasznált irodalmak
Kivonat: Összefoglalás
Amikor intézményi változások következtében a lakosság portfoliójában az
egyes pénzügyi eszközök között nagyfokú átrendeződés valósul meg, akkor az
egyes aggregátumokra vonatkozóan nehezen tudunk egyszerű pénzkeresleti
függvényeket becsülni. Lehetséges azonban, hogy a "tiszta" likviditás
iránti kereslet függvénye ekkor is stabil, vagyis ha az egyes pénz-
aggregátumokból le tudjuk választani azt az értéket, amely likviditási
igényt elégít ki és ezeket összeadjuk, akkor az így kapott "likviditási
változó" már magyarázható a szokásos függvénnyel. Ez az összegezett változó
a Divisia- index.
A Divisia index számítása különösen indokoltnak látszik az 1980-as évek
végétől máig a magyarországi pénzkereslet elemzésénél, hiszen ebben az
időszakban óriási strukturális átrendeződés volt a pénzügyi eszközök
állományában. Az írásban 6 különböző Divisia-indexet konstruáltam, amelyek
abban különböztek, hogy mit tekintettem a likviditásba való befektetés
alternatív hozamának. Az egyes indexek viselkedése meglehetősen hasonló
volt.
Feltételeztem, hogy a Divisia-pézmennyiségek iránti kereslet a nominális
elkölthető jövedelemmel arányos, ezért az eredeti indexeket normáltam a
jövedelemmel, likviditási rátákat számolva, és ezeket magyaráztam az
alternatív hozammal. Kiderült, hogy a magas hozam valóban alacsony
likviditási rátával párosul, vagyis a likviditási kereslet az elvárt
tulajdonságú. Feltevésem az volt, hogy a likviditási ráta és az alternatív
hozam között van egy hosszú távú összefüggés (egyensúly). Az egyensúlyi
likviditási ráta becslésére regressziót számítottam úgy, hogy a magyarázó
változók között nem szerepel késleltetés. A likviditás rövid távon ettől
eltérhet, de minden eltérés után egy folyamat visszavezeti a hosszú távú
egyensúlyi érték irányába.
A hosszú távú összefüggés reziduumai értelmezhetők úgy, mint a "többlet"
vagy "hiányzó" likviditás mérőszámai. A vizsgálatok azt mutatták, hogy
legalábbis nehezen kimutatható, hogy ezek a reziduumok stacionáriusak, ez
azonban könnyen lehet, hogy az idősor rövidségének és az alkalmazott teszt
"szigorú" voltának tulajdonítható. A reziduumok viselkedése ugyanakkor
nagyjából konzisztens azzal, amit a monetáris változók és az általuk
generált infláció közötti késésre vonatkozóan más országoknál is
tapasztaltak. Ha elfogadjuk azt az értelmezést, hogy a reziduumok
"likviditási többlet"-et és a likviditási "hiány"-t jeleznek, akkor a
következő történet rajzolódik ki: az 1992 körüli dezinflációs nyomás 1993-
94-re határozott inflációs (és "fizetési mérleget rontó") nyomásba ment át,
ami valamikor 1995-ben vagy 1996 elején megszűnt, és azóta újra
dezinflációs ("fizetési mérleget javító") nyomás van likviditás oldalról.
Ugyanakkor fontos emlékezni arra, hogy a megfigyelési időszak nagyon rövid
(gyakorlatilag a nyolcvanas évek végétől kezdenek el a kamatok egyáltalán
változni), és eddig még csak két "magas" és két "alacsony" likviditású
időszak volt tapasztalható, valamint hogy sok egyéb, az inflációra ható
dolog is egy időben következett be. Levon a becslések értékéből az is, hogy
szükség volt a trendváltozóknak a regressziókba való beletételére, ami
végül is csak valamilyen meg nem figyelhető változó (technológia,
preferenciák stb.) hatását veszi magára, és így inkább a tudatlanságunk
mértékét jelzi, mint új információkat hordoz.
A dinamikus regressziókban nehezen lehet kimutatni, hogy az egyensúlyihoz
képest nagyobb vagy kisebb likviditási ráta szignifikánsan hat-e a
likviditási ráta következő időszaki változására. Ennek lehet az az oka,
hogy a havi adatok zajosak: negyedéves adatokkal számolva már viszonylag jó
dinamikus regressziós eredményeket kapunk, két esetben is szignifikáns a
hiba-korrekciós tag késleltetett értéke.
Egyetlen regresszióban kaptunk olyan eredményeket, amelyek jobbnak tűntek,
mintha csak a sima készpénz használtuk volna a Divisia-indexek helyett. Ez
az a regresszió volt, ami a várt inflációra vonatkozó becslést használta
referencia hozamként. Ez arra utalhat, hogy az elszabaduló inflációtól való
félelemnek nagy szerepe lehetett a pénzkereslet alakításában a múltban.
Ha a jövőre akarunk következtetéseket levonni - amikor remélhetőleg az
infláció és az inflációs várakozások alacsonyak lesznek - akkor
valószínűleg érdemesebb egy olyan időszakot használni a becslésekhez,
amikor az inflációs várakozások alacsonyak és a mérhető hozamalakulásnak
van döntő szerepe a pénzkereslet alakításában. Ma még azonban nagyon kevés
az ilyen "nyugodt" időszakból származó megfigyelés ahhoz, hogy csak ezek
alapján becsülhessünk regressziókat.
Nyelv:
magyar
Típus:
tanulmány(ok)
Text (DCMIType)
Formátum:
application/pdf (IMT)
Azonosító:
példányazononosító: MEK-03456
urn:nbn:hu-5432 (URI)
Forrás:
A lakosság Divisia-pénz tartási viselkedése Magyarországon / Zsoldos István$Budapest : Magyar Nemzeti Bank, 1997$(MNB füzetek, 1219 9575 ; 1997/6.)$ISBN 963 9057 13 4
Kapcsolat:
Árvai Zsófia, Menczel Péter: A magyar háztartások megtakarításai 1995 és 2000 között (http://mek.oszk.hu/03300/03354/)
Zsoldos István: A lakosság megtakarítási és portfólió döntései Magyarországon 1980-1996 között (http://mek.oszk.hu/03400/03455/)
Tér-idő vonatkozás:
térbeli: Magyarország