NDA
Bejelentkezés
Kapcsolat
Apasorban |
Tartalom: | http://mek.oszk.hu/00800/00888 |
---|---|
Archívum: | Magyar Elektronikus Könyvtár |
Gyűjtemény: |
Pedagógia, nevelés
Család, társas kapcsolatok |
Cím: |
Apasorban
egységesített cím:
Apasorban
|
Létrehozó: |
Toót H. Zsolt
|
Dátum: |
beszerezve:
2003-07-02
|
Téma: |
Gyermekek
gyermeknevelés
Nevelési módszerek
szülő-gyermek kapcsolat
Pedagógiai lélektan
család
|
Tartalmi leírás: |
tartalomjegyzék:
Tartalom
Az óvodai sírásrohamoktól az utcabáli hastáncig Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell Nehezen követhetők a nevelési elvek Nyughatatlan gyerekek közt is beköszönthet néha a nyugalom Minden a jó szervezésen múlik Hogyan osztható meg a szülői szeretet? Mindig segíthet a képzelet A szülő dolga, hogy példát mutasson Minden gyerek szeret kísérletezni Felnőtt fejjel is gyerekké válhatunk! Élmények közt - család nélkül Minden baba hódító katonának születik Új személyiséget teremt a magány Elvonulnak az érzelmi viharok Nem csak az étvágytalanság jelent gondot Ösztönösen óvjuk és vigyázzuk a kicsiket Kincset érnek a nyugodt percek Kettőezerhárom Kivonat:
Fülszöveg
Az egyik barátommal, aki maga is apasorban tölti már az életét, a múltkor arról beszélgettünk, mi volna az a legfontosabb dolog, amire feltétlenül meg kellene tanítani a gyerekeinket, mi volna hát az a tudás, amit egész életre szóló útravalóként vihetnének magukkal, s amit elsősorban mi, szülők adhatnánk tovább nekik. Abban maradtunk, talán azt kellene megmutatnunk a gyerekeinknek, hogy az élet minden felesleges bosszúság és nem kívánt bonyodalom ellenére is a sors gyönyörű, soha vissza nem térő ajándéka, s azzal becsüljük meg a legjobban ezt az ajándékot, ha megtanulunk örülni ennek a személyre szóló, egész életünkre szóló meglepetésnek. S azt is megbeszéltük, hogy azok a legszerencsésebbek, akik már gyerekkorukban, a családjukban megtanulnak örülni az életnek. Aki már a szüleiktől elleshetik a legfontosabb tudást: hogy az önfeledt boldogság múló, de mégis vissza-visszatérő pillanatai azok a szellemi jelzőfények, amelyek utat mutathatnak egy embernek az egész életén át. Szeretném, ha Sára és Kata el tudná lesni tőlem ezt a tudást. Szeretném, ha eljutnának odáig, hogy inkább élvezzék, mintsem megszenvedjék az életüket. Szeretném, ha egy-két év múltán Sára egy ehhez hasonló tárgyú fogalmazványában valami olyasmit is leírna egyszer, hogy "a szüleim azt akarják, én legyek a legboldogabb a világon". Vagyis nem a legjobb és a legtökéletesebb, hanem: a legboldogabb. Kíváncsian várom, hogy a lányaim rátalálnak-e erre az útra, s hogy ellesik-e tőlem azt a tanítást, amit a leginkább át szeretnék adni nekik. A lehetőségeim korlátozottak. Ezt a tudást nem iskolapadban kell és lehet elsajátítani. Persze mindent megteszek azért, hogy eljusson hozzájuk ez a szavak nélkül megfogalmazott üzenet. Hogy miként? Egyszerű. Mutatom az utat. Minden nap. Minden egyes átkozott és gyönyörű napon, amíg csak élek. A kötetben egy különleges kísérlet dokumentumait találhatják. A szerző, aki a sorozat közreadásának idejében már irodalomtörténészként, prózaíróként és kritikusként is nevet szerzett magának, egy női magazin szerkesztőjeként indította el azt az állandó rovatát, amelyből ez a prózafüzér kinőhette magát. A kísérlet lényege a kulturális szintek közti határátlépés végrehajtása volt: annak felmérése, képes-e egy népszerű, nagy példányszámú női magazin befogadni s az olvasóközönségével is megszerettetni egy olyan lírai széppróza-sorozatot, amely irodalmi igényességgel tár a nem feltétlenül irodalmi igényességű szövegekhez szokott olvasók elé egy rendszeresen jelentkező szövegfolyamot. A kísérlet sikerrel zárult, a prózafüzérnek állandó és lelkes olvasótábora alakult ki, amelynek tagjai ilyen módon úgy kerülhettek egy irodalmi élmény hatása alá, hogy közben a témával kapcsolatos érzelmi érintettségüket és elfogultságukat sem kellett feladniuk. A kötet írásait az örökös nyitottság érzékeltetése jellemzi: a szerző folyton azt jelzi, hogy az apaság élménye rendre meglepetéseket tartogat számára, s hogy ezekre a meglepetésekre, ha úgy tetszik, kihívásokra ő nem valamiféle pedagógiai szisztémák, hanem ösztönös megérzések alapján próbál reagálni. Az Apasorban a kortárs magyar irodalom példaértékű teljesítménye: a tömegmédiumok korában ugyanis különleges jelenségnek ítélhető, hogy egy szépprózai alkotás sikeresen küzdje le egy, az irodalmi értékekkel szemben meglehetősen közömbös közeg ellenállását. Toót H. Zsolt 1966-ban született, Ózdon Főbb művei: Széttaposott ösvény (1994) Pályaháborgások (1995) Prózaporond (2001) Főbb munkahelyei: ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézet (1993-1996) Magyar Napló (1994-1995) Vasárnapi Hírek (1995-1998) Vasárnapi Blikk (1998-1999) Napút (1999-2001) Kismama Magazin (1999-2001) Heti Válasz (2001-) megjegyzés:
javított változat
|
Nyelv: |
magyar
|
Típus: |
esszé(k)
Text
(DCMIType)
|
Formátum: |
text/html
(IMT)
application/pdf
(IMT)
application/rtf
(IMT)
application/msword
(IMT)
PV (ProfiVox hangszerver)
|
Azonosító: |
példányazononosító:
MEK-00888
urn:nbn:hu-2887
(URI)
|
Forrás: |
Apasorban / Toót H. Zsolt$Bp. : Napkút K., 2003$ISBN 963 86365 0 5
|
Kapcsolat: |
Fénelon: A leányok neveléséről (http://mek.oszk.hu/01800/01858/)
Szülő.lap (http://szulo.lap.hu)
|