Apasorban
  • Metaadatok
Tartalom: http://mek.oszk.hu/00800/00888
Archívum: Magyar Elektronikus Könyvtár
Gyűjtemény: Pedagógia, nevelés
Család, társas kapcsolatok
Cím:
Apasorban
egységesített cím: Apasorban
Létrehozó:
Toót H. Zsolt
Dátum:
beszerezve: 2003-07-02
Téma:
Gyermekek
gyermeknevelés
Nevelési módszerek
szülő-gyermek kapcsolat
Pedagógiai lélektan
család
Tartalmi leírás:
tartalomjegyzék: Tartalom
Az óvodai sírásrohamoktól az utcabáli hastáncig
Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell
Nehezen követhetők a nevelési elvek
Nyughatatlan gyerekek közt is beköszönthet néha a nyugalom
Minden a jó szervezésen múlik
Hogyan osztható meg a szülői szeretet?
Mindig segíthet a képzelet
A szülő dolga, hogy példát mutasson
Minden gyerek szeret kísérletezni
Felnőtt fejjel is gyerekké válhatunk!
Élmények közt - család nélkül
Minden baba hódító katonának születik
Új személyiséget teremt a magány
Elvonulnak az érzelmi viharok
Nem csak az étvágytalanság jelent gondot
Ösztönösen óvjuk és vigyázzuk a kicsiket
Kincset érnek a nyugodt percek
Kettőezerhárom
Kivonat: Fülszöveg
Az egyik barátommal, aki maga is apasorban tölti már az életét,
a múltkor arról beszélgettünk, mi volna az a legfontosabb dolog, amire feltétlenül
meg kellene tanítani a gyerekeinket, mi volna hát az a tudás, amit egész életre
szóló útravalóként vihetnének magukkal, s amit elsősorban mi, szülők adhatnánk
tovább nekik. Abban maradtunk, talán azt kellene megmutatnunk a gyerekeinknek,
hogy az élet minden felesleges bosszúság és nem kívánt bonyodalom ellenére is
a sors gyönyörű, soha vissza nem térő ajándéka, s azzal becsüljük meg a legjobban
ezt az ajándékot, ha megtanulunk örülni ennek a személyre szóló, egész életünkre
szóló meglepetésnek. S azt is megbeszéltük, hogy azok a legszerencsésebbek,
akik már gyerekkorukban, a családjukban megtanulnak örülni az életnek. Aki már
a szüleiktől elleshetik a legfontosabb tudást: hogy az önfeledt boldogság múló,
de mégis vissza-visszatérő pillanatai azok a szellemi jelzőfények, amelyek utat
mutathatnak egy embernek az egész életén át.
Szeretném, ha Sára és Kata el tudná lesni tőlem ezt a tudást.
Szeretném, ha eljutnának odáig, hogy inkább élvezzék, mintsem megszenvedjék
az életüket. Szeretném, ha egy-két év múltán Sára egy ehhez hasonló tárgyú fogalmazványában
valami olyasmit is leírna egyszer, hogy "a szüleim azt akarják, én legyek
a legboldogabb a világon". Vagyis nem a legjobb és a legtökéletesebb, hanem:
a legboldogabb. Kíváncsian várom, hogy a lányaim rátalálnak-e erre az útra,
s hogy ellesik-e tőlem azt a tanítást, amit a leginkább át szeretnék adni nekik.
A lehetőségeim korlátozottak. Ezt a tudást nem iskolapadban
kell és lehet elsajátítani. Persze mindent megteszek azért, hogy eljusson hozzájuk
ez a szavak nélkül megfogalmazott üzenet. Hogy miként? Egyszerű. Mutatom az
utat. Minden nap. Minden egyes átkozott és gyönyörű napon, amíg csak élek.
A kötetben egy különleges kísérlet dokumentumait találhatják.
A szerző, aki a sorozat közreadásának idejében már irodalomtörténészként, prózaíróként
és kritikusként is nevet szerzett magának, egy női magazin szerkesztőjeként
indította el azt az állandó rovatát, amelyből ez a prózafüzér kinőhette magát.
A kísérlet lényege a kulturális szintek közti határátlépés végrehajtása volt:
annak felmérése, képes-e egy népszerű, nagy példányszámú női magazin befogadni
s az olvasóközönségével is megszerettetni egy olyan lírai széppróza-sorozatot,
amely irodalmi igényességgel tár a nem feltétlenül irodalmi igényességű szövegekhez
szokott olvasók elé egy rendszeresen jelentkező szövegfolyamot.
A kísérlet sikerrel zárult, a prózafüzérnek állandó és lelkes
olvasótábora alakult ki, amelynek tagjai ilyen módon úgy kerülhettek egy irodalmi
élmény hatása alá, hogy közben a témával kapcsolatos érzelmi érintettségüket
és elfogultságukat sem kellett feladniuk.
A kötet írásait az örökös nyitottság érzékeltetése jellemzi:
a szerző folyton azt jelzi, hogy az apaság élménye rendre meglepetéseket tartogat
számára, s hogy ezekre a meglepetésekre, ha úgy tetszik, kihívásokra ő nem valamiféle
pedagógiai szisztémák, hanem ösztönös megérzések alapján próbál reagálni.
Az Apasorban a kortárs magyar irodalom példaértékű teljesítménye:
a tömegmédiumok korában ugyanis különleges jelenségnek ítélhető, hogy egy szépprózai
alkotás sikeresen küzdje le egy, az irodalmi értékekkel szemben meglehetősen
közömbös közeg ellenállását.
Toót H. Zsolt
1966-ban született, Ózdon
Főbb művei:
Széttaposott ösvény (1994)
Pályaháborgások (1995)
Prózaporond (2001)
Főbb munkahelyei:
ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézet (1993-1996)
Magyar Napló (1994-1995)
Vasárnapi Hírek (1995-1998)
Vasárnapi Blikk (1998-1999)
Napút (1999-2001)
Kismama Magazin (1999-2001)
Heti Válasz (2001-)
megjegyzés: javított változat
Nyelv:
magyar
Típus:
esszé(k)
Text (DCMIType)
Formátum:
text/html (IMT)
application/pdf (IMT)
application/rtf (IMT)
application/msword (IMT)
PV (ProfiVox hangszerver)
Azonosító:
példányazononosító: MEK-00888
urn:nbn:hu-2887 (URI)
Forrás:
Apasorban / Toót H. Zsolt$Bp. : Napkút K., 2003$ISBN 963 86365 0 5
Kapcsolat:
Fénelon: A leányok neveléséről (http://mek.oszk.hu/01800/01858/)
Szülő.lap (http://szulo.lap.hu)