NDA@SZTAKI

Lőrincze Lajos

alcím: emlékezés és bibliográfia

sorozatcím: Veszprém megyei bibliográfiák

egységesített cím: Lőrincze Lajos

Balogh Ferencné

sorozatszerkesztő: Madarászné Szakmáry Katalin

elektronikus rögzítés: Szabolcsi József

beszerezve: 2000-06-05

Szerzői bibliográfiák

Lőrincze Lajos (1915-1993)

Nyelvtudomány általában

nyelvészet

tartalomjegyzék: Tartalom
Ajánlás
Margócsy József: Egy emberközpontú nyelvművelő
Lőrincze Lajos: Mit műveltem?
Életrajzi kronológia
A bibliográfia használatához
Rövidítések, jelek
Lőrincze Lajos munkái
A róla szóló írások és a vele készült beszélgetések, interjúk
Írásainak címmutatója
Név- és tárgymutató

Kivonat: Ismertető
Immár másfél éve jelent meg Balogh Ferencné Lőrincze-bibliográfiája.
Ideje, hogy körülötte a csendet megtörjük. Lőrincze életműve ugyanis fémjelzi,
sőt sokban meghatározza a magyar nyelvművelés történetének azt a negyvenéves
szakaszát, amely egybeesett a népi demokráciának vagy szocializmusnak nevezett
történelmi időszakkal. Mivel lezárult mind Lőrincze tanár úr életműve, mind
az álságos diktatúra korszaka, mérlegre lehet tenni, hogy mit tudott elérni
a nyelvművelés egy a kulturális forradalomról, a nép felemeléséről és kiműveléséről
szónokló, a patriotizmust hirdető, de valójában az igazi demokratikus szellemet
és nemzeti gondolatot kérlelhetetlenül üldöző rendszer vargabetűinek és Moszkvához
igazodó internacionalizmusának a körülményei között.
A mérleg felállítására, Lőrincze Lajos a magyar nyelvművelésben betöltött szerepének
a felvázolására lehetőséget ad Balogh Ferencné bibliográfiája. A kötetben a
kortárs, Márgócsy József bevezetése után Lőrincze Mit műveltem? című önéletrajza
és egy az életúton kitűnően eligazító kronológia következik. Ezt a hatvanoldalas
részt követi Lőrincze írásainak 706 bibliográfiai tétele, s a róla szóló írások,
meg a vele készült beszélgetések 687 tétele. Erre a roppant anyagra már felépülhet
egy igazi Lőrincze-monográfia. Felhasználását megkönnyíti a több mint negyvenoldalas
cím-, név- és tárgymutató. Segítségükkel könnyen "rákattinthatunk" a keresett
adatra.
Nagyon alapos és értékes ez a bibliográfia, a jó néhány gyűjteményes munkát
közrebocsátó szerzőnek ugyanis az ilyen munkáiban szereplő minden egyes írását
külön felvette. Például a 101. tételben az ötszáz oldalas Édes anyanyelvünk
kötetnek mind a százhúsz írását. Vagy 1968-ból a Nyelvőrségen című kötetnek
a százhatvankilenc cikkét. Hiszen ezek az összegyűjtött írások éppen olyan fontosak,
mint a külön megjelentek.
Az is kitűnik, hogy mint igazi nyelvművelő, a napi-, helyi és üzemi sajtótól
kezdve a tudományos folyóiratokig minden regiszteren megszólalt. A Közalkalmazottban
(187., 211., 234. tétel), a Magyar Rendőrben (265. tétel), a Bányászati és Kohászati
Lapokban (435-436. tétel), az Orvosi Hetilapban (588. tétel), a Somogyi Néplapban
(153., 293. tétel), az újvidéki Magyar Szóban (240., 280., 290., 346. tétel)
éppúgy írt, mint az Édes Anyanyelvünkben és a Magyar Nyelvőrben. De igazából
rádiós rovata tette a nyelvművelést a közérdeklődés tárgyává. A Kodály biztatására
indult ötperces műsor valóságos intézménnyé vált. Lőrincze Lajos tehát sokat
tett másokkal egyetemben azért, hogy a nyelvművelés valóban társadalmi ügy,
mindenkinek az ügye legyen. A körülményeken azonban nem volt hatalma, s ahogy
annyi értékes ember, ő sem tudott semmit tenni azokkal a végzetes fejleményekkel
szemben, amelyek egy nemzetrontó politikának a fejleményei voltak. Márpedig
a társadalom organikus sejtjeinek, elsősorban a családnak a felbomlasztása,
a moralitást tápláló világnézeti gyökereknek az aláásása nem használt a nyelvművelésnek
sem, sok tekintetben a dísznövény szerepére kárhoztatták. Tipikus fejleménye
volt ennek a közoktatásban az, hogy a latin kiszorítása után a nyelvi kultúra
biztosítására nem történt meg a magyar nyelv óraszámának a latin mértékére való
felemelése. Így az iskolai nyelvművelés lelkes tanárok és diákcsoportok ügye
maradt, s a tömegoktatásban a hatása esetlegessé vált. Vagyis Lőrincze is csak
az ahogy lehet, ahol lehet terrénumán tudott mozogni, mint annyi más elkötelezett,
sokra képes értelmiségi. S közben neki is meg kellett küzdenie a szirénhangokkal,
amelyek meg akartak fogni mindenkit, akit lehetett. Az első években sokan meg
is szédültek, mások pedig reálpolitikából lettek "társutasokká", vagy álltak
be egyenesen a "sorba". Az akkor élőknek azt is látniuk kellett, hogy hányakat
söpörtek félre közülük, mert még "illő távolságtartásukat" sem fogadták el.
Ha mindezek tudatában forgatjuk Balogh Ferencné könyvét, akkor igen beszédes
kordokumentum a Lőrincze-bibliográfia, mely egyben hozzásegít az életmű értelmezéséhez.
Lőrincze Lajosnak ugyanis egy "oly korban" kellett pályáját befutnia.
A bakonyvidéki faluból érkező népfi 1941-ben szerzett diplomát. Mint annyi
hozzá hasonló nemzedéktársa, átérezte, hogy az országban nagy változás szükséges.
Ez a változás azonban 1945 után egészen másképp és más irányban következett
be. Ilyen körülmények között indult. Első komolyabb tanulmánya 1947-ben stílszerűen
A magyar táj- és népismeret könyvtára sorozatában jelent meg (16. tétel. A továbbiakban:
t.). A névtanhoz és a nyelvjáráskutatáshoz aztán egész életében hű maradt. Ennek,
de főként A magyar nyelvjárások atlasza munkálatainak sok élő kapcsolatot köszönhetett.
Nyelvművelőként 1951-es újságcikkeiben jelentkezett (30-31. t.). Közben "kiemelték":
gyors egymásutánban lett a Nyelvtudományi Intézet igazgatóhelyettese, az akadémiai
Nyelvművelő Bizottság titkára, a Magyar Nyelvtudományi Társaság alelnöke és
a Magyar Nyelvőr felelős szerkesztője. Ennek "ára is volt"; egyes kérdésekben
állást kellett foglalnia. S akkor, a Rákosi-érában minden politikai kérdéssé
vált. Így a készülő új helyesírási szabályzat is. Az ly létét soha akkora veszély
nem fenyegette, mint az akkor ellene indított, szervezett hecckampány idején.
S ebben azok között szólalt meg, akik mint "a magyar pedagógusok" is "helyesírásunk
nehézségeiről" szavaltak (24., 25., 33. t.), s nem azokat erősítette, akik mindenféle
nehézséget felhozva végül megmentették az ly-t. (L. Szemere Gyula: Az akadémiai
helyesírás története 1832-1954. Bp. 1974. 63-64.) De evvel a három írással s
még egy-kettővel (26., 27. t.) szemben ezekben az években is (1950-1956) írások
sora áll szemben, amelyeket Lőrincze a nyelvvédelem és nyelvművelés érdekében
írt. Mint a Mi is a baj a "felé"-vel? (40. t.), Népdalszövegeink és a tájnyelv
kérdése (42. t.), A veszprémmegyei Szentgál XVIII-XIX. századi nyelvéből (36.,
46., 57., 66. t.), A Magyar Nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere (69. t.).
Ez a nyelvművelő munka a hatvanas évekre érett be teljesen, vált programszerűvé.
Az alaphangot a pécsi nyelvművelő konferencia adta meg, ahol Nyelvművelésünk
helyzete és feladatai címmel tartott előadást (100. t.), majd a következő évi
mérleget a Nyelvművelésünk egy esztendeje című (az MTA Nyelvművelő Munkabizottságában
tartott) elnöki beszámolójában állította fel (116. t.). Fáradhatatlan tevékenysége
a hetvenes évekre megalapozta a továbblépést. Létrejött az anyanyelvi konferencia.
A folyamat lépésről lépésre végigkísérhető a bibliográfiában (242., 252., 271.,
292., 317. t.). Megindult A magyar nyelvért és kultúráért, amelynek ő írta az
előszavát (250. t.). Közben sorra megjelentek A magyar nyelvjárások atlasza
impozáns kötetei (216., 258., 316., 349., 389., 412. t.). 1972-ben pedig az
Édes anyanyelvünknek már a harmadik javított kiadása látott napvilágot (294.
t.).
Munkásságának utolsó teljes évtizede, a nyolcvanas évek az Emberközpontú nyelvművelés
kötetének a huszonegy tanulmányával indult (479. t.). Álláspontja vitát váltott
ki, hiszen akkorra érezhetővé vált, hogy a nemes törekvések, amelyek a magyar
nyelvművelés legmonumentálisabb alkotásában, a kétkötetes, 2500 oldalas Nyelvművelő
kézikönyvben is tükröződtek (a 497. és 572. tételben az általa írt szócikkek),
nem alakították úgy a nyelvhasználatot, mint elvárható lett volna. A mindennapi
nyelvhasználat fejleményeinek a megértése engedmény volt az időközben egyre
alacsonyabb szinten nivellálódó nyelvi kultúrának, amely az erkölcsi kiüresedéshez
vezető politikának volt köszönhető.
Ebben a kettős törésben ítélhető meg a felkészült, fáradhatatlan, a nyelvi
eszmény jegyében dolgozó nyelvművelő pályája. A bibliográfia második fő része,
a róla szóló írások és a vele készült beszélgetések megerősítik a Lőrincze munkáiból
kibontakozó képet.
Lőrincze tanár úr valósággal "intézményesült". Az RTV újság rádiós adásainak,
az Édes anyanyelvünknek a visszhangjáról írt (761. t.). A népszerűségét tovább
fokozó Ki mit tud? tévéműsorban Angyal János parodizálta (804. t.). Békés István
Legújabb magyar anekdotakincsében nyolc, Lőrinczével kapcsolatos anekdotát közölt
(822. t.). 1967-ben az Esti Hírlapban kiváló népművelő kitüntetését Tízezer
perc a mikrofon előtt címmel méltatták (826. t.). Megszületett a "lőrinczézik"
kifejezés (829. t.). Karikatúrája volt a Világ Ifjúsága 1968. évi 5. számának
a címlapján (859. t.). A következő évek interjúi során a híres karikaturista,
Szűr-Szabó József többször is megörökítette (875., 878., 898. t.). Elismerte
a művész-, az írástudó társadalom is. Németh G. Béla (730., 770., 788., 857.
t.), Bóka László (735., 762., 763. t.), Cseres Tibor (780. t.), Kodály Zoltán
(797. t.), Görgey Gábor (885. t.), Lázár Ervin (892. t.), Illyés Gyula (931.
t.), Keresztury Dezső (1124., 1154. t.), Kányádi Sándor (1238., 1351., 1377.,
1393. t.) nyilatkozott róla vagy vele kapcsolatban.
De mit gondolt őmaga a tevékenységéről?
"Valamikor azt hittem, közéleti ember leszek, politikus
is. ... De a magam területén mindig közéleti emberként gondolkoztam és dolgoztam.
Emberközpontú nyelvművelést űztem, nem tudtam, nem akartam csak kutató lenni
... Úgy érzem, sikeres, hasznos, majdnem azt mondhatnám, boldog életem volt"
(i. m. 43-4).
Egy nehéz korszakban embernek maradni, munkás életet élni, sőt adni is a közösségnek,
végül is megadatott Lőrincze Lajosnak, s ez nem kevés. Balogh Ferencné összeállításából
mindez kiolvasható. Ez a kitűnő munka minta arra, hogyan is kell nekikezdeni
a tudós portrék kialakításának. Először fel kell kazlazni az anyagot. Ezúttal
ez azonban úgy sikerült, hogy mindjárt képet is ad, nemcsak forrásokat. A munka
jól megszerkesztett, s igazán jó az illusztrációs anyaga is. A kötet bizonyára
a Lőrincze-irodalom egyik alapműve lesz.
Hangay Zoltán

megjegyzés: javított változat

magyar

bibliográfia

Text (DCMIType)

text/html (IMT)

http://mek.oszk.hu/00000/00022 (URI)

példányazononosító: MEK-00022

urn:nbn:hu-2021 (URI)

http://www.ekmk.hu/ (URI)

Lőrincze Lajos : emlékezés és bibliográfia / Balogh Ferencné$Veszprém : EKMK, 1998$(Veszprém megyei bibliográfiák, 0237-9163 ; 3.)$ISBN 963 7199 66 7$OSZK: link.oszk.hu/libriurl.php?LN=hu&DB=oszk&SRY=an&SRE=349461

Magyar Nyelvőr (http://www.c3.hu/~nyelvor/nyr.htm)